2022.10.20.

Kétszer i álmodtam sárkánnyal a héten. 

Az egyikben olyan volt, mint a Végtelen történetben, hogy a legjobb barátom volt, de el kellett búcsúznom tőle, mert hazament. Viszont azt ígérte, hogy a macskán keresztül tudok majd kommunikálni vele. 

A másikban meg rajta lovagoltam és egy trimágus kupa verseny jellegű cuccon vettem részt vele. Dugóhúzót kellett csinálni vmi magasra nőtt csápos növény belsejében, meg levadásztunk egy repülő tehenet. Ez az egész egy zárt közösségben történt, ahol egy igazán nagyon jó barátom volt. Tőle is el kellett búcsúznom, ezért nagyon-nagyon szorosan, sokáig öleltem, aztán elmentem. És szomorúan felébredtem :( 

2020.09.04.

Ross (Jóbarátok) az alkalmazottam volt. Mesélte, hogy járt Szombathelyen egy étteremben, és isteni csirkét evett, meg is mondta a pincérnek. Erre ő azt válaszolta, hogy pedig az nem is annyira finom, mint a kivi (madár), mert az a legeslegfinomabb. De azt csak rendelésre készítenek, most nincs. Ross totál kiakadt, h hát őneki azt meg kell kóstolnia legalább egyszer életében. Már hazajött, dolgozott az irodában, de tök búskomor volt. Akkor jó főnökként felkerestem egy bp-i húsboltot, ami különleges húsok importjával foglalkozik, és rendeltem kivihúst. Amikor megérkezett, elmentünk együtt abba az étterembe, és megrendeltük a kaját. Ekkor Ross már Buba (húgom) volt, és magyarázta, hogy ő előbb be akarja irdalni a húst, ahogy ő szokta a csirkével. Mondom, hagyjuk a szakácsra, ki tudja, mi a terve vele... De azért csak beirdalta ott a tányéron, és úgy adtuk a szakácsnak. Amúgy úgy nézett ki, mint a csirkemell és felébredtem, mielőtt megkóstolhatuk volna. 

2018.05.14., 03:30 körül

Mentünk egy temetésre. Már amúgy is szomorú voltam a kocsi miatt. Eladtuk a Jazzt és vettünk egy fekete Mercedest. Épp a szerelő nézte át. A temetés a város másik végén volt éjszaka, ezért nagyobb társasággal mentünk át a városon. Koromsötét volt, sehol egy utcai lámpa. Balázs próbált terelgetni, végül telefonokkal sikerült világítani. Ilyen sötétben nem akarta Balázs a kocsit otthagyni, ezért a szerelő követett minket vele, próbáltuk kitalálni, hova parkoljon le. Sehol nem találtunk alkalmas helyet. Végül meglett a hely, egy szűk utcában. Éppen fordult rá, amikor jött szembe egy kocsi. A szerelő túl nagy ívben vette be a kanyart, ezért végigszántotta a szembejövő autó oldalát. Hogy ne mehessen el, odaszorította a falhoz. Hisztérikus voltam, üvöltöttem a dühtől meg a fájdalomtól, hogy oda az új autó. Nagy nehezen visszafogtak, és tovább vonszoltak a temetés felé. Végig bőgtem az út alatt.
Mikor odaértünk, kiderült, h nem temetés, hanem vmi ember eltűnésének a színhelye, egyben tanulószoba, egyben pszichiátria. A tanár-pszichológus-nyomozó Michelle Pfeiffer volt. Próbáltam félreülni, hüppögtem egy sort még... Sajnos felhívtam magamra a figyelmet. Kérdezgetett, megvan-e a házim, tudom-e a verset (A reményhez)... Persze egyik sem. Nagyon furcsán nézett rám, méregetett. Aztán megmutatta az eltűnt nőről az utolsó kamerafelvételt. A nő a felvételen Michelle Pfeiffer volt, innentől a kikérdező nő vki más lett. Magyarázta, hogy el kell mondanom, mire emlékszem, de megmakacsoltam magam. Közben a többiek elkezdtek furcsán viselkedni. Egyik srác totál lefagyott beszéd közben. Egy lánynak fennakadtak a szemei, rá kellett szólni, hogy nyugi. Egy ablakból láttam, hogy egy erdő van mellettünk. Én mezítláb voltam, elég zavaró volt, fáztam. Betakaróztam egy kockás pléddel. Végig piszkált engem a nő, hogy emlékezzek vissza, mi történt. Próbáltam, de nem ment, csak vmi félelem volt bennem. Magyarázta, hogy ha makacs vagyok, és nem mondom el, újra meg fog történni... Akkor már üvöltöttem vele, sírtam, hogy "de hát nem emlékszem semmire, ha emlékeznék, elmondanám!" Közben bementek gyerkek az erdőbe, de riadtan jöttek ki. Utána megint egy srác győzködött egy lányt, hogy menjen be vele a hegedűvel. Néztem őket, ahogy mennek, és csak az dörömbölt a fejemben, hogy "az erdő nem szereti a hegedűt!" Vhogy ekkor már éreztem, h nagy baj van, szereztem gyorsan zoknit egy fiókból, szóltam mindenkinek, hogy készülődjön, menekülni fogunk. Páran hülyének néztek, páran nagyon is tudták miről beszélek. Nagyon féltem, és itt riadtam fel.

2018.05.11., reggel 6 körül

Anyu egy honlapon szexpartnert keresett. Először nem akarta, hogy kiderüljön, de megmutatta nekem, mert meggyűlt a baja 3 emberkével, elég taplók voltak vele, meg erőszakosak. Az egyik viszont szimpi volt neki, kérte, hogy kísérjem el őt az első találkozóra, nagyobb biztonságban érezné magát. Mikor megkaptuk az adatokat, kiderült, hogy egy afrikai király az, sőt azért volt olyan erőszakos, mert kiderült, hogy anyut még fiatal korából ismerte. Ők eldumálgattak, én meg kaptam a királytól pénzt, hogy menjek, vásárolgassak addig a piacon. Meg kaptunk tőle ajándékokat is, azokat betettem a kocsiba. Mászkáltam aztán a piacon, és megálltam vmi ismeretterjesztő bemutató bódénál, ahol a lótuszvirágban elő majmok étkezési szokásait mutatták be. Elkezdődött a bemutató, közben megjelent anyu is, hogy nézi, ezért visszatekertem :/ Na, a lótuszvirágban elő majom magas volt, hatalmas, fekete szőrű, és vmi púp volt a hátán. Önmagában is ijesztő volt. Megjelent vmi állat, vmi szőrös, olyasmi mimt egy vidra, vagy hód. Cammogott egy fatörzsön, a majom az állat mögé került, és villámgyorsan kinyílt a hátából vmi fehér szőrös-nyálkás késes-kaszabolós testrész, vagy szerkezet, nemtom. Pillanatok alatt levadászta az állatot, és ott a fatörzsön elkezdte felboncolni, és hentesmódra feldolgozni. Aztán megfordult, volt ott egy tűzhely, és elkezdte megfőzni. Mászkált a hozzávalók miatt, egészen emberszerű volt. Rólunk nem vett tudomást. Azt mondták, ez az egyetlen lótuszmajom az országban, ismeretterjesztő céllal.
Ezután találkoztam a királya lányával (valahogy fiú lettem közben), és egymásba szerettünk. Felmondtam, bár nagyon dicsért és sajnálkozott a főnököm (éppen valami gusztusos zsírt készítettem a főnökasszony férjének mosdókagylóban!), de odaköltöztem Afrikába. Ott éltem, elmentem vmi iskolába tanulni, ilyen gimiféle volt, de ott a tanárok rettentő bunkók voltak velem. Az udvaron is folyton fikázott az egyik tanár, hogy semmirekellő vagyok, meg ilyenek. Bementem az épületbe, a folyosón volt egy piac. Nagy búbánatosan sétálgattam, amikor az egyik bódénál megláttam 4-5 hatalmas felfüggesztett lótuszvirágot (őszintén szólva fogalmam sincs, milyen a lótusz, szóval nem olyat kell elképzelni), és mindegyiken egy-egy majom ült, és várt. Az ütő megállt bennem, elkezdtem tempósan elhagyni az épületet, ki az udvarra, ott ugatott velem egy sort vmi hülye tanár, aztán menekültem tovább, be vmi helyiségbe. De az a rohadt majom utolért. Elég nagy volt a belmagasság, ezert fogtam magam, és az ablakban nekivetettem a hátam az egyik falnak, a lábam a másiknak, és felkúsztam a plafonig. A majom nem ért el. Üvöltöztem, hogy hívják a királyt. Kiakadtak, hogy ilyen miatt márpedig nem zavarják az uralkodót, hogy néz már ki... De aztán valahogy mégis odakerült, és eltávolította a majmot. Én elájultam. De ájulás ide vagy oda, közben láttam, hogy a barátnőm, a királylány rohan hozzám, beugrik egy villamosba, és átveszi a vezetést, és száguld felém az utasokkal együtt. Betettek egy helikopterbe, és be a kórházba. Ott felébredtem, öröm és boldogság. De sztem itt tényleg felébredtem, mert ez a vége.

Ez egy afrikai földikürt,
de így nézett ki az álombéli "lótusz", ebben ültek a majmok